iphoneblog | apple | iphone | blog

Nem akarok hozzá érteni, csak használni – ez a kijelentés általában egy Apple-júzer szájából hangzik el. Mi is számtalanszor leírtuk. Egy célt akarunk elérni a gépeinkkel, lehetőleg minél kényelmesebben, minél kevesebb erőráfordítással. A cél nem a gép megértése, gondozása, megismerése. Egy negyedik dolog, aminek nincs köze a géphez.

Emiatt természetesen támadási felületet adunk a támadni vágyóknak, akik egytől egyig értenek hozzá. Megmutatjuk a gyenge pontot, azt, hogy mihez NEM értünk, valaminek a hiányát, amiből azonban az élet más területein előnyt kovácsolunk. Azt az időt, amit nem a hozzáértés megszerzésére fordítok, én kreatív munkával töltök például. Mások gyereket nevelnek vagy kutyát sétáltatnak.

Egyesek szerint a Maces tábor felhígult, és a fenti álláspont, a hozzá nem értés általános elterjedése ennek az új generációnak a következménye. Mert hogy kezdetben voltak a hardcore-Macesek, most meg már mindenki Macet akar, ezért Steve Jobs mindenkit kiszolgál, mert kénytelen ezt tenni.

 A tablet bejelentése előtti másfél évben újra és újra felröppent az a pletyka, hogy az Apple egy saját netbookkal lép piacra. Megírták ezt külföldi lapok, itthon is többen értekeztek róla, én azonban minden alkalommal elmondtam, hogy a felvetés hülyeség: az a fajta felhasználói minőség, amit egy netbook testesít meg, egyszerűen elfogadhatatlan Steve Jobs, vagy az Apple számára. 2008 decemberében egy hosszabb elemzést is írtam arról, hogy a kaliforniai cég miért nem dobhat piacra netbookot: mert az túl lassú lenne, ráadásul az Apple képtelen lenne komoly eredményeket elérni ezen az árérzékeny piacon.

Aztán utólag kiderült, hogy ti még nálam is jobb elemzők vagytok, a kommentekben ugyanis a következő mondatok bukkantak fel:

Nem szeretné szerinted SJ bebizonyítani, hogy itt is képes forradalmasítani, és esetleg kétkezes tapi netbookot főznek?

vagy például:

Már van Apple netbook, úgy hívják, hogy iphone. Csak sajnos nagyon pici a kijelzője és nincs billentyűzet hozzá :-)

Igazunk lett, Steve Jobs végül nem egy mindenre, de igazán semmire sem jó netbookot dobott piacra, hanem a pc-ipart némiképp személyre szabva egy érintésérzékeny, óriási iPhone-t.

Amikor először próbáltam ki az iPadet, biztos voltam benne, hogy azt az eszközt fogom a kezembe, ami a netbook szeretett volna lenni. Persze tudom én, hogy akadnak olyanok, akik normális munkára használják az apró, harmatgyenge gépeket, de azokon a piacokon, amiken a legtöbb netbook megy el, ezek csak második, harmadik gépek. A gyártók sem tagadják, hogy egy netbook nem tud kiváltani egy hagyományos rendszert, így a legtöbben nem is akarnak ilyesmit helyettesíteni vele: inkább csak arra használják, amire az iPadet sokkal jobban lehet. Netezésre, levelezésre, képek mutogatására, éppen ezért csak idő kérdése volt, hogy az Apple tablet elkezdje felzabálni a netbookok piacát.

Eljött az idő: egy kutatás szerint az iPad megjelenése óta drasztikusan csökkent a netbookok forgalmának növekedése, sőt, szinte megállt: míg tavaly nyáron még 641 százalékos volt az erősödés az elmúlt év azonos időszakához képest, addig az iPad megjelenése után ez a szám 5 százalékosra csökkent.

Ebből persze még nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni, hiszen a csökkenés folyamatos volt az iPad megjelenése előtt is, ráadásul valószínűleg nincs másról szó, mint a piac telítődéséről: 641 százalékos növekedés után nem lehet megint három számjegyű a bővülés.

Sokkal látványosabb viszont az a grafikon, ami a vásárlói szokások változását mutatja be: hogy milyen eszköz helyett választják az iPadet a júzerek. A grafikont átnézve kiderül, hogy a netbookok piaca az Apple-vásárlói és a pc-s felhasználók oldaláról is sérül, mindkét táborban 20 százalék körül van a váltók aránya.

Természetesen a legnagyobb szívást az iPad Touch szenvedi el, hiszen az apró gép nem sokkal olcsóbb, mint az iPad, ráadásul ugyanarra használható, csak kevésbé jól. Érdekes módon azonban kezd beigazolódni az az állításom is, hogy számos júzernél még az első számú számítógépet is kiválthatja az iPad, hiszen a vásárlók 13-14 százaléka asztali rendszer helyett választja a tabletet. Természetesen kell, hogy legyen otthon egy olyan gép, amivel szinkronizálni tudjuk az iPadet, a bővítés azonban elmaradhat, késhet.

Öt éven belül kiderül, hogy igazam volt-e, és az iPad tényleg átalakítja-e az otthoni számítástechnikát. Az első jelek mindenesetre biztatók.

Tegnap frissítették a gépeket, kijött a várva várt új sorozat. Mindegyik géphez hozzányúltak, hol csak egy kicsit reszeltek az eredeti koncepción, hol drasztikusan újszerű felépítéssel léptek piacra. De nézzük meg, hogy mit is jelent ez a sok változás a gyakorlatban.

Első ránézésre a 13 colos MacBook Prók változtak a legkevesebbet, és PONTOSAN az történt, amit hónapokkal ezelőtt megjósoltam: a legkisebb gépekben maradtak a Core 2 Duók, és csak a 15-ös illetve a 17-es modellekbe jutott az új Core i5-ös és Core i7-es processzorokból.

Többször leírtam már, miért lesz (lett) ez így, de akkor most utoljára, összefoglaló jelleggel: a Core 2-esek mellé olyan integrált, tehát olcsó, alacsony fogyasztású grafikus gyorsítót rak az Apple, amilyet akar. A Core i5-ösöknél és i7-eseknél erre már nincs lehetőség, az Intel kizárólag a saját csipjeit engedélyezi, ami meglehetősen lassúak, lassabbak, mint az eddig használt Geforce 9400-asok.

Mivel a 13-as gépekben eddig csak integrált csipek voltak, egy Core 2-Core i5-csere a grafikus teljesítmény drasztikus visszaesésével járt volna, amit nem engedhetett meg magának az Apple. A 15-ös és 17-es gépekben azonban az integrált mellett eddig is volt egy dedikált, tehát drágább, nagyobb fogyasztású, erősebb csip is azokra az esetekre, amikor több kraft kell. Éppen ezért a váltás Core 2-esről Core i5-ösre ennél a két típusnál nem jár nagy áldozattal: a teljesítmény ugyan ezeknél is visszaesik azokban az esetekben, amikor nincs szükség teljesítményre, de ha erőre van szükség, át lehet váltani az Intel integrált csipjéről a dedikált kártyára, mindenki boldog lehet hát.

A 13-as MacBook Prónál a jóslatomnak megfelelően maradt a Core 2-es technológia, ahogy viszont az a képen is látható, a jelenlegi olcsóbbik gép összességében veri a korábbi drágábbat (tehát azt, amit én vettem novemberben). Bár az új olcsóbb gép processzorának órajele öt százalékkal alacsonyabb a korábbi drágább konfigurációénál, a memória és a merevlemez meg ugyanakkora, a grafikus mag teljesítménye körülbelül másfélszeresre nőtt, míg az üzemidő, el sem hiszem, tíz, azaz TÍZ ÓRÁRA emelkedett.

Márpedig ebből nyolc-kilenc simán összejöhet, az én, előző sorozatból származó MacBook Próm ugyanis felére vett fényerővel, kikapcsolt wifivel 7-7,5 órát hoz az ígért hétből, de bekapcsolt wififel és egy Indexszel is benne van körülbelül 6-6,5 óra.

A nagyobb gépeknél már sokkal markánsabb a teljesítményváltozás. A processzorok órajele minden esetben öt százalékot esett, viszont a Core 2-es technológiát a Core i5-ös váltotta, ami azonos órajelen átlagosan 25, feladattól függően 5-50 százalékos gyorsulást jelent. A sok számot összeadva tehát kiderül, hogy a 15-ös és 17-es MacBook Prók processzora átlagosan 20 százalékkal lett erősebb.

A legolcsóbb 15-ös immár a fent leírtaknak megfelelően nemcsak integrált, hanem dedikált grafikus gyorsítót is kapott, ugyanakkor a Geforce GT 330M azért nem rúgja ki a ház falát: körülbelül 30-40 százalékkal gyorsabb, mint a két 13-as gép integrált 320-asa, és hasonlóan nagy az előrelépés az eddig a 15-ös MacBook Prókban használt Geforce 9600M-hez képest is.

Az üzemidő az egész sorozatban nyolc-kilenc órára nőtt az eddig ígért hétről (a 17-es gép esetében nyolcról), a merevlemez nagyobb lett, és nagyjából ennyi.

Ha valamit még feltétlenül meg kell említeni az az árváltozás: a 13-asok ugyanannyiba kerülnek, mint eddig, a középső 15-ös ára változatlan, a gyengébb 15-ös a dedikált grafikus mag felbukkanása miatt drágább lett egy százassal (amúgy is nagyon egymásra voltak csúszva az erősebb 13-assal), míg a legerősebb gép ára kétszáz dollárral csökkent.

Igaz, itt már csak 13 százalékot erősödött a processzor az elődmodellhez képest, a grafikus gyorsító meg ugye ennél a típusnál is körülbelül harminc százalékkal van jobb erőben, mint eddig, a memória és a merevlemez mérete nem változott, és az üzemidő is körülbelül ugyanakkora maradt, szóval még jó, hogy belefért egy kilenc százalékos árcsökkenés a tíz hónappal ezelőtt megjelent géphez képest mért elhanyagolható teljesítményváltozás mellett.  

Összességében elmondható, hogy hónapokkal a Core i5-ösök megjelenése, és tíz hónappal az előző sorozat premierje után csak a kötelezőt hozta az Apple, az egyetlen nagy változást a megnövekedett üzemidő jelenti. Viszont akinek erre, meg a teljesítményre is szüksége van, annak a tíz óráig bíró legkisebb MacBook Pro változatlanul hagyott processzor mellett is kitűnő választás lehet.

A Needham elemzője, Charles Wolf 235-ről 280 dollárra módosította az Apple célárfolyamát, szerinte a folyamatosan növekvő keresletnek és az új termékeknek hála jelenleg körülbelül ez a reális értéke a vállalat egyetlen részvényének (most egyébként 200 dollár környékén állnak a papírok).

A szakértő szerint az Apple masszív növekedésen van túl, de további erősödés várható: az évente eladott iPhone-ok darabszáma például az idei 37 millióról 2019-ig 142,5 millióra emelkedhet. A szám két változóból jött össze: Wolf úgy számol, hogy a globális okostelefon-piac az évtized végére 170 milliósról 570 milliósra (pontosabban 569,8 millósra – hogy jönnek ki ezek a számok?), az Apple részesedése 15-ről 25 százalékosra nő.

De jól szerepel majd a többi termék is: a Needham szakérője szerint az iPadből idén kétmillió, jövőre hatmillió, aztán kilencmillió, míg 2019-ben húszmillió találhat majd gazdára. Pontosabban 19,8 millió, de ezt a számot megint nem értem.

A Macintoshok forgalma is tovább nőhet 9,5 millióról 25 millióra, egyedül az iPodok kapcsán számít visszaesésre Wolf, ott az 53,2 milliós darabszámot 35,5 millióssal helyettesítette be.