Az új iMacek megkapták a kötelezőt, de nem többet: végleg búcsút mondtak a sorozatot igazán népszerűvé tevő Core 2 Duóknak, helyükre Core i3-asok kerültek, és kukázták az integrált Geforce 9400-at is, mostantól mindegyik gépben dedikált, tehát nagyteljesítményű grafikus kártya dolgozik.
A processzorcsere jó lépés volt, de nem jelent akkora változást, mint azt néhányan elsőre hinnék. A Core i-sorozatról ugyanis sokaknak a négymagos processzorok jutnak eszükbe, ami az első időkben helytálló is lett volna, idén azonban kiadták ezeknek a csipeknek a kétmagos, laptopokba szerelt verzióját, meg velük együtt a csökkentett teljesítményű asztali verziókat (pl: Core i3) és pontosan ezek kerültek az iMacbe is.
A magok száma tehát nem változott, legalábbis a megfogható magoké, mert az operációs rendszer a Core i3-asokba épített HyperThreading-technológiának hála már négy magot lát. A Mac OS X kicsit át van verve, de ne sajnáljuk, mert emiatt aztán párhuzamos feladatvégzés közben a Core i3-as azonos órajelen is gyorsabb elődjénél, de az egyéb technológiai újítások miatt akkor sem vall szégyent, amikor csak egyetlen mag dolgozik.
Handrással ki is próbáltuk a boltjában gépeket, először a legkisebb új iMacet hasonlítottuk össze közvetlen elődjével, a 3 gigahertzes Core 2 Duót 3 gigahertzes Core i3-as váltotta, míg a Geforce 9400-as helyére a Radeon HD 4670-es került. Ahogy az látható, párhuzamos feladatvégzés esetén a processzor 32 százalékkal lett erősebb, míg a grafikus gyorsító szintén harmadával lett erősebb:
Grafikont nem raktam be róla, de elvégeztük a Cinebench R11-tesztjét is, ami viszont már négyszeres gyorsulást mutat a grafikus gyorsítónak, ez a váltás tehát egyértelműen pozitív volt.
Másodszorra a régi csúcsgépet hasonlítottuk össze az újjal, szóval a kínálat alját és tetejét sikerült lefednünk. Ebben a 2,66 gigahertzes, négymagos Core i5-ös helyére 2,8-as Core i5-ös került, míg a Radeon HD4850-et Radeon 5750-es váltotta. Látható, hogy elsősorban a grafikus gyorsítót érintette a csere, amivel kapcsolatban eleve szkeptikusak voltunk, hiszen a bénán megírt Apple-drivereknek hála az a tapasztalat, hogy hiába kerül brutális gpu egy gépbe, az kezdetben rendszerint alig gyorsabb elődjénél.
Ahogy a grafikonon is látszik, a félelmünk beigazolódott, a jóval gyorsabb csip előnye kimutathatatlan, ami szégyen, főleg, hogy most már sorozatosan előforduló problémákról van szó: az Apple csak szórja ki az erősebb hardvereket, de arra már nem fordít energiát, hogy ezt ki is lehessen használni, egyértelmű marketingfejlesztésről van tehát szó, amit igazol, hogy a viszonylag friss Cinebench R11 is csak 3 százalékos előnyt tud kimutatni az új gépnél.
Jelenlegi formájában tehát a 21,5-es iMac jobb vétel, mint elődje, a 27-es viszont semmi pluszt nem nyújt, ami a jóval erősebb hardver miatt kimondottan bosszantó.
Dolgozni, dolgozni, dolgozni!
